"Manószerű termet, sárkányszerű hang." A nyolcvanas évek vége felé olvastam ezt a mondatot egy kritikában Dio-ról. Akkor jól szórakoztam rajta, csak később jöttem rá: ennél tömörebben nem is lehetett volna megfogalmazni a lényeget a huszadik század egyik legmarkánsabb rocklegendájáról. Vasárnap reggel a Hang örökre elnémult.

A srác, aki az ötvenes évek végén már korabeli slágermuzsikát játszott, az egyik legkirályabb torokkal és karizmatikus személyiséggel megáldott énekes lett a világon. A kezdeti lágyabb vonások fokozatosan tűntek el arcáról és személyiségéből egyaránt, ahogyan magával sodolta a hard rock, majd a metal mindent elsöprő dinamizmusa. Egyedül a lelkében maradt valami finom szomorúság, ami néha kibukkant egy-egy tökéletesre csiszolt dallam mögül, vagy interjúk során, elharapott félmondatokban.

Ronnie James Dio mindent letett az asztalra, amit pályafutása során egy rockénekes letehet. Az Elf után a Rainbow és a Black Sabbath, a szólóprojectek, majd a Heaven and Hell olyan energiahullámot és nyers erőt szabadítottak rá a rajongókra, amilyenre kizárólag a legnagyobbak képesek. És nem csak erről volt szó. Dio volt az, aki a kilencvenes években, amikor mindenki temette a heavy metalt és a kemény rockot, dührohamot kapott, ha valaki lenézte az általa is óriássá tett stílust. Nem hagyta abba, nem adta fel, mint annyian, nem volt hajlandó szánalmassá tenni magát azzal, hogy valamilyen divathullámra kapaszkodva négyhetes sztárrá váljon. Tovább tolta a saját maga által meghatározott irányba a nehéz szekeret.

Neki lett igaza. A műfaj él és virul, ő pedig jól tette, amikor az akadékoskodókat páros lábbal rúgta ki a környezetéből. Ebben hitt, erre tett fel mindent, erre esküdött: míg a halál el nem választ. A tavaly diagnosztizált rák ellenére sem adta fel. Megértette, de nem volt hajlandó fejet hajtani az elkerülhetetlen előtt. Legnagyobb problémája az volt, hogyan kérjen elnézést a rajongóktól, amiért le kellett mondani a koncerteket és mikor tudna visszaállni a mikrofon mögé. 2010. május 16-án véglegesedett a hiány. A zenész honlapján a fekete ürességben csak feleségének, s egyben menedzserének néhány sora kong:

„Megszakad a szívem. Május 16-án reggel 7:45-kor meghalt Ronnie. Rengeteg barátja, és a családja is el tudott még tőle búcsúzni, mielőtt békésen eltávozott. Ronnie tudta, hogy mennyire szerették őt, mi pedig szintén köszönjük a szeretetet és a támogatást, amit kaptunk. Kérlek titeket, hogy adjatok nekünk pár napot, hogy megbirkózzunk ezzel a szörnyű veszteséggel, és tudjátok, hogy nagyon szeretett titeket, a zenéje pedig örökké élni fog.” - Wendy Dio

Nekem egy kolléga küldte még éjszaka a hírt. Az e-mail csak ennyit tartalmazott:
"Meghalt Dio. Valami el van cseszve."

R.I.P.