Rich Ward édes pofa, és ha valakire rá lehet fogni, hogy száz százalékig hiteles, akkor az ő. A színpadon megőrül, megállíthatatlanul ontja azokat a jellegzetes, déliesen groove-os riffeket és szólókat, pörög, forog, ugrál, vigyorog és folyamatosan hálás, hogy ott lehet, ahol.
Interjún első kérdése, hogy mit kérünk, utolsó, hogy mit viszünk magunkkal, majd egy-egy kérdésünkre levegővétel nélkül, percekig ontja a választ, még az orra alá tolt CD borítók dedikálása közben is megállíthatatlanul sztorizik, és ha nem várna hosszú percek óta a következő újságíró kint, egészen biztosan átdumáltuk volna az éjszakát is.

2004. december 8-a szokásos estének ígérkezett Dimebag Darrell és Vinnie Paul számára. Ekkor már hónapok óta turnéztak a Pantera után alapított új zenekarukkal, a Damageplan-nel és az intenzív koncerteknek köszönhetően a csapat saját jogon is kezdte kivívni magának az elismerést. A columbusi Alrosa Villa klub sem Dime, sem Vinnie számára nem volt ismeretlen, így aztán szokásos rituálé-pacsizásukat („Van Halen?” „Van Halen!”) követően felmentek a színpadra, ám alig csaptak bele az első dalba, Nathan Gale a színpadon termett, és egy 9 milliméteres Berettával lövöldözni kezdett. Dimebag öt lövést kapott a fejébe, hármat a testébe és azonnal meghalt. Gale szintén végzett Jeff „Mayhem” Thompsonnal, a Damageplan biztonsági főnökével, a klub egyik alkalmazottjával és egy nézővel is.

Az Epica visszajáró vendégnek számít nálunk, októberben pedig egy abszolút mértékben csajos este főzenekaraként, teltház előtt játszottak a Dieselben. A buli délutánján a vörös hajú démon, Simone Simons a turnébuszban kezdte a mesélést, az addigi turnés élményekről.
"Rengeteg éve turnézom együtt srácokkal, és vannak ugyan dolgok, amiket nem tudunk megbeszélni egymással, egyszerűen azért, mert én lány vagyok, ők meg srácok, de ez nem okozott különösebb problémát. Tiszteletben tartják, hogy néha más igényeim vannak, mint nekik, ami természetesen fordítva is működik."

Ha azt hallod, Gus G., egészen biztos, hogy azt vágod rá: Ozzy Osbourne.
Pedig az ifjú görög gitárhíró neve összeforrt már olyan csapatokéval, mint a Dream Evil, a Mystic Prophecy, a Nightrage, és persze saját zenekara, a Firewind nevével is.
A friss Firewind alkotás, a Days Of Defiance a boltokban, Gus G. -vel pedig még a pesti Ozzy koncert előtt beszéltünk, hogy megossza velünk gondolatait.

A holland gárda új lemeze úgy tűnhet majd sokak számára, mint pusztán egy erőteljes és autentikus válasz a Bolt Thrower lőporszagú műhelyében beállt, lassan öt éve tartó alkotói válságra. Ez az újdonsült flamand támadás azonban nem szándékolt kísérlet az angol bajtárs bunkere körüli szótlanság elmélyítésére, inkább egy saját, de old school paneleken nevelkedett, egyéni hangvételű Hail of Bullets fegyverzet bevetése volt a cél. A produkció erőltetettségtől mentessége azt jelzi, hogy semmi olyanra nem vállalkoztak, ami a dezertőr kétségbeesett háborús választását juttatná eszünkbe. Szimpla és nyers tankcsiripelés, bombarágta anyahajók kínlódásának hangjai egy koherens zenei hálóban tálalva. – Chinaski kollégánk a gitáros Stephan Gebédivel beszélgetett.

Amikor először megláttam az INXS Mediate videoklipjét, arra gondoltam, hogy ezeknek a fiúknak van valamiféle fogalma a rock and roll mögöttes tartalmáról. Bob Dylan 1965-ben a Subterranean Homesick Blues c. dalához készített egy teljesen hasonló videót, ahol a dalszöveget írta fel nagy fehér lapokra, majd egymás után dobálta el őket, ahogy haladt a dal előre. Azóta sokszor újrahasznosították a spontán ötletet, de az INXS interpretációját nem lehetne egyszerű másolatnak nevezni.
Ezek a fiúk nem csak beöltöztek a szakadt farmernadrágba, hanem volt bennük valami extra. A nyolcvanas évek pop és rock bandái közül azonnal kitűnt az ausztrál csapat.
Talán az énekes személyisége, talán az extravagáns, szikrázó tekintetű Michael Hutchence volt az INXS fegyvere?

Nem minden poros, ami régi, és nem minden énekescsere katasztrófa. Az Accept esetében mindkét kijelentés helytálló, hiszen a meglepetésszerűen feltámadt német heavy metal zenekar olyan friss és mai lemezt tett le az asztalra, ami még a totálisan szőrösszívű, germán metal ellen beoltott zenekedvelőket is azonnal meggyőzi. A zenekar rendkívül barátságos gitárosa, Wolf Hoffmann mesél a RockinforM olvasóinak régi és új dolgokról…

A buffalói születésű szörnyeteg jelenleg ellentmondást nem tűrően menetel végig az Államokon, hogy legújabb, „Invidious Dominion” lemezük apropójából és persze a három őstag egyesülése okán feltérképezzék a rajongói odaadás mértékét. Bár az első két lemezük csúcsteljesítménye után nehéz újat mutatni, a tagok is szinte átjáró házként használták a formációt, mégsem vesztették szem elől teljesen a minőségi brutalitás ösvényeit a többi lemezen sem. A gitáros Gio Geraca válaszolt pár kérdésre Chinaski kollégánknak a Massacre Records jóvoltából.

Ma lenne hetven esztendős John Lennon. Értelmetlen végzete mindent megváltoztatott. Ha kegyetlenül is hangzik, legyen: elsősorban anyagilag. Amikor híres embernél kaszál a halál, az örökös is kaszál. Yoko Ono soha nem volt nagy tehetség, hírnevét és vagyonát is Lennon életéből, majd hagyatékából kovácsolta össze. Az vesse rá az első követ, aki nem cselekedett volna ugyanígy. Az, ami az idén történik a Lennon-sztori legújabb fejezeteként, több mint elgondolkodtató. Az újrakiadások, a remasterizált dalok, az emléktárgyak, könyvek, fotóalbumok, ruhadarabok, de még egykori WC-je is egyszerű pénzcsinálási lehetőséggé váltak, persze a méltó megemlékezés köntösébe bújtatva. Minden a profit körül forog. Lennon a szükséges velejárója, de nem elsődleges tárgya a jubileumi évnek.

Tóth-Laboncz Attila 1989-ben két társával együtt megalakított egy debreceni, fura elnevezésű zenekart, bizonyos Tankcsapdát, amely néhány évvel később gyökeresen alakította át a magyar rockzenei életet, és fenekestől forgatott fel mindent, ami azzal kapcsolatos. A csúcsra jutásban már nem vett részt. 1993-ban úgy döntött, nem folytatja a közös munkát Lukáccsal és Buzsikkal. Némi szünet után a Replika legénységének tagja lett. Az együttműködés nem tartott sokáig, az Ima című album után Labi ismét másfelé fordult. Leginkább befelé. Több esztendeig gyűjtötte magában mindazt az energiát, amelynek kirobbanása 2003-ban, a Benzin zenekar megalakulásával kezdődött.