Stone Temple Pilots:
Stone Temple Pilots
(2010)
Atlantic Records

Nem fogok meghatódni csak azért, mert a sörös kollégák megpróbálták le(folyékony)kenyerezni, hogy ez a lemez ott van, nagyon ott van. Nem megy. Szerintem ez a lemez nincs ott, nagyon nincs ott. Az év egyik nagy durranásaként beharangozott Stone Temple Pilots album első meghallgatásakor nem hittem a fülemnek. Még most sem.

Megjelenés előtt bukkant fel a klasszikus kérdés: mikor nevezi el saját  magáról az albumot egy zenekar? Két válasz lehetséges:

1. Ha úgy érzi, működésének, létének lényegét, esszenciáját fogalmazta meg
    élete legjobb alkotásában.
   (Általában nem jön be.)
2. Ha lila fingja sincs arról, mit akart csinálni.
    (Általában bejön.)

Öt végigszenvedés után tudtam a választ, de azért adtam még neki időt és néhány fülelős órát. Hátha. Nem jött össze. Pedig olyan szépen kezdődött minden. A Between The Lines lendületét és tökösségét meghallva elégedetten bólintottam: újabb fasza album érkezett az istállóba. A második és harmadik nótánál (Take A Load Off - Huckleberry Crumble) ugyanezt éreztem. Utóbbinál sok tökösebb rock 'n rollt hallottam már ugyan, de soha rosszabbat. Kacsingatni is kezdtem a tizes pontos tábla felé.
Aztán ennyi volt a lelkesedés. Onnantól kezdve érthetetlen amit hallottam.

Egy kicsit sem izgat, hogy a Billboards eladási listája szerint az első ötben van az album. Scott Weiland borult vagy tiszta pillanataira pedig végképp teszek egy nagyot, mert unom az olyan arcokat, akiknek a munkája minősége az éppen aktuális lelkiállapotuktól függ. Ha valaki nem bírja magát, akkor bújjon be a vackába, de ne adjon ki lemezt. Az az érzésem, hogy ha ez a valami nem a Stone Temple Pilots produktuma lenne, talán még egy közepes alatti kiadó is elnéző mosollyal rakja be őket az "uncsi amcsi sablonzene" címkéjű dobozba.

Ez az album alapjában dögunalom. A zenei összeszedettséggel, a hangszeres tudással, a hangzással semmi baj. Valamennyire az utóbbi menti meg az egészet. Más semmi. Egymásra dobált blöfftémák, kidolgozatlan, fantáziátlan tételek, stílustalanság, kilátástalan témavázlatok, szánalmas utánérzetei az egykori nagyságnak. A Dare If You Dare félénk, Beatlest megerőszakoló vokálocskája, gügyögő prüntyögése és unalom-témája jól jellemzi az egész album mondanivaló nélküliségét, reménytelen fantáziátlanságát. És nem ez a legosszabb. Az ezt követő Cinnamon gyenge és bugyuta cincin-dallamánál csak a refrén ben ismételgetett "Yeah, come on, come on now" sora a szerencsétlenebb. A Hazy Daze némi reményt lopott szívembe a kezdő gitárröffenéssel, de tíz másodperc múlva át is csapott szétcsúszott, idegesítően nyálas kornyikálásba az egész. A riff miatt még meg lehet hallgatni, sőt, ha Weilandot valaki észhez térítené, és megmutatná neki, hogyan csinálta ezt régen, egészen faszán szólna. A nyolcas sorszámot kapó Bagman  mintha úgy kezdődne, ahogyan annak idején a The B 52's befejezte a Love Shack című slágert, csak abban több volt a dögös érzés. Ez a szám hangolt le a legjobban, hallgatva a minimalista dalárda-koncepciót. A Peacoat popos sziruphangulatán már csak röhögni tudtam, amikor pedig felfedeztem, hogy a First Kiss On Mars igen egyszerű refrénje egy az egyben a Franklin nevű teknősről szóló rajzfilmsorozat főcímzenéjére hajaz, már a könnyem is csorgott a sör mellé. Az album zárótételeként felkent Maver méltó befejezése az addigi ürességnek. Belezsúfolták az összes használható klisét, amit csak találtak, ráhúztak egy könnyen danolászható, részegen is óbégatható refrént, aztán köszönték a vásárlást.

Volt egyszer egy zenekar. 2001-ben beszunyáltak, aztán két éve jött a nagy egymásba borulás, aminek ez a... lemez lett az eredménye. Kár volt. Ez itt se nem rock, se nem grunge. Ez maga a közhelyesség nyílt felvállalása. Nagyon nagy kár az egykori bálványért. Arccal hever a sárban, ahová magát rántotta, pedig fényesen élhetne emlékeinkben.

4 pont. Egy a hangzás miatt, egy az első három szám miatt, egy a bátorságért, hogy ezt ki merték adni STP néven, egy pedig...egy pedig azért, mert ők követték el tizennyolc évvel ezelőtt a Core albumot. Ezért viszont örökké hálás leszek nekik. Az tényleg STP volt, ez csak a STB, STB, STB...

Pont: 4/10

- erb -

Lista:

01. Between The Lines
02. Take A Load Off
03. Huckleberry Crumble
04. Hickory Dichotomy
05. Dare If You Dare
06. Cinnamon
07. Hazy Daze
08. Bagman
09. Peacoat
10. Fast As I Can
11. First Kiss On Mars
12. Maver

Hazai:
STP.com
STP - Myspace

Szószóró

"Between The Lines"

Lovely disguise
Read between the lines
You rock the magic plane with no abbreviation
Three
Four
You sell what you bought
And there ain't no magic pen
To get back what you lost

I like it when we talk about love
I like it when you talk about love
You always were my favorite drug
Even when when we used to take drugs

Even when we used to take
Even when we used to take
Even when we used to take
Even when we used to take

Penguins don't fly
Crocodile Sunday smile
Really love to fish
But don't like superficial people
Shoe store
Heard it all before
From pearly whites to pearly gates
What do we have to argue 'bout?

I like it when we talk about love
I like it when you talk about love
You always were my favorite drug
Even when when we used to take drugs

Even when we used to take
Even when we used to take
Even when we used to take
Even when we used to take

Leave me all alone before
Get out the way
Never did what she was told
Get out the way
Seems to play at time of war
Get out the way
Less is big and listens more

Lovely disguise
Read between the lines
You rock the magic plane with no abbreviation
Three
Four
You sell what you bought
And there ain't no magic pen
To get back what you lost

I like it when we talk about love
I like it when you talk about love
You always were my favorite drug
Even when we used to take drugs

Even when we used to take
Used to take
Even when we used to take
Used to take
Take
Even when we used to take
Used to take
Even when we used to take
Take
Take