Ritchie Blackmore néhány egykori zenésztársa (Joe Lynn Turner – ének, Bobby Rondinelli – dob, Greg Smith – basszusgitár, Paul Morris – billentyűsök, valamint Ritchie fia, Jürgen Blackmore - gitár) Over The Rainbow néven tavaly turnéra indult, hogy a Rainbow legendás dalait koncerteken újra felidézzék. Végre Magyarországra is eljut a csapat, méghozzá április 19-én az A 38-as hajón fognak fellépni, köszönet a Livesoundnak érte! Ennek apropóján Bobby Rondinellit telefonon értük utol, akiből harapófogóval kellett kihúzni minden információt.

Kinek az ötlete volt, hogy egy olyan zenekar alakuljon, amely felidézi a Rainbow emlékezetes zenéjét? Nosztalgia zenekarról van szó?
Joe Lynn-Turner hívott fel, hogy mit szólnék, ha összehoznánk egy Rainbow- verziót Ritchie Blackmore fiával, Jürgennel. Úgy gondoltam, jó ötlet és kivitelezhető. Telefonáltunk neki, és ő benne volt a buliban. Azt hiszem, van jövőnk, mert új lemezt tervezünk, és a zenekar a második évében lépett, és úgy néz ki, hogy folyatatni fogjuk még egy darabig.

Várható új lemez?
Elkezdtünk új dalokon dolgozni, valamikor a közeljövőben remélhetőleg ezek meg is fognak jelenni.

Volt-e Ritchie Blackmore-nak valami hozzáfűznivalója a bandához?
Jürgen beszélt vele, én nem. Inkább őt kérdezd meg!

Hogyan látod Jürgen Blackmore-t a zenekarban? Hasonlóan játszik, mint Ritchie?
Másként, bár néha a játéka úgy hangzik, mint az apjáé, de azért ő egy önálló személyiség.

Tony Carey, a Dio-korszak billentyűse egészségügyi okok miatt eltávozott a zenekarból, helyette Paul Morris került hozzátok. Van esély arra, hogy Tony visszatérjen?
Nem tartom valószínűnek, most Paul Morris játszik velünk. Bár minden lehetséges, hiszen Tonyval barátok vagyunk és reméljük, hamar meggyógyul, és látjuk majd a színpadon.

A repertoárban Ronnie James Dio dalokat is játszatok. Mit gondolsz ezekről a nótákról?
Szeretem őket, nagy rajongója voltam annak a korszaknak, jó, hogy játsszuk őket.

Mások ezek a dalok, mint amikor te is a zenekar tagja voltál?
Keményebbek, progresszívebbek, de ugyanúgy Rainbow ez is: Tarot Woman, Stargazer, Kill The King…

A nyolcvanas évek elején kerültél a Rainbow-ba, és két albumon doboltál, a Difficult To Cure-on és a Straight Between The Eyes-on. Hogy emlékszel ezekre a lemezekre? Melyiket tartod jobbnak?
Mindkettőt egyformán szeretem. Ha visszahallgatom őket, még most is nagyon tetszenek, jó kis lemezek, nagyszerűen szólnak. Abban az időben, egy csomó zenekar rettenetes hangzású albumokat készített, pocsék dobhangzással, de mi úgy szólaltunk meg, mint egy igazi rockbanda.

Erőteljes dobhangzás hallható mindkét lemezen. Volt beleszólásod a hangzásba?
Az én dobolásom különleges.. (haha)

Oké, de most komolyan…
A Rainbowban mindig is erőteljesen szólt a dob, Cozy Powell idejében is. Ez hozzátartozott a zenekar megszólalásához.

Miért pont Oroszországban kezdetetek el turnézni?
Az első koncertpromóter onnan jelentkezett, és úgy gondolom Oroszország jó hely egy koncertező banda számára.

Bigfoot