„Nincs még egy hozzátok hasonló, az biztos” - szól a zenekar honlapjának fórumáról bemásolt üzenet. Ezzel persze semmiképpen nem lehet azonosulnunk, mert tényszerűtlen. Ezt az európai gyökerű power metal muzsikát kismillióan játsszák nagyszerűen a világon. Ha azonban az elragadtatott szimpatizáns a karcsú hazai kínálatot végigpásztázva jutott erre a konklúzióra, nem biztos, hogy nagyon mellélőtt. A kissé gyatra kiállítású, információszegény hangzóanyag meglepően érett zenét rejt, és a kis költségvetés ellenére még meg is dörren, - na jó, egyelőre inkább még csak dörrenget. Billentyűgazdag power metal, minden hangszeren képzett, nagyon ügyes zenészekkel, ebből még akármi is lehet. A legnagyobb kihívást jelentő énekes poszton sem véreznek el a srácok.
Teljesen vállalható, amivel a hét felvett nótán keresztül megkínálják a hazai metalrajongókat az ajkai legények, akik nem mellékesen fazont és kiállást tekintve sem vallanak szégyent. Mégiscsak lehet valami a fenti kijelentésben, mert ha a színpadi megjelenést és fazont is figyelembe vesszük, tényleg elférne a hazai konkurencia egy sufniban is, ráadásul jó szellősen. Saját magukat még progresszívnek is mondják a fiúk a májszpészen, ami félrevezető, merthogy egyáltalán nem azok, de ez nem vesz el semmit a zene minőségéből.
Van keresnivalója a srácoknak, én legalábbis megjegyzem a nevüket, és türelmetlenül várom az első nagylemezt. Addig a dalszerzésre kell rágyúrni, én ebben a tekintetben javaslom a kedvenceik közül a brazil Shaman zenekart intenzív megfigyelésre.

Túri