A MEN - a Miskolci Egyetemi Napok ma Észak-kelet Magyarország egyik legnagyobb ifjúsági rendezvénye a legjelentősebb könnyűzenei produkciókkal, kulturális és hagyományápoló programokkal. A MEN célközönsége a diákhagyományokkal és sportrendezvényekkel ötvözött színes zenei és kulturális programnak köszönhetően jóval heterogénebb, mint egy hagyományos zenei program esetében: a MEN már nemcsak egy oktatási intézmény hallgatóinak, hanem a város és a régió fiataljainak is fontos találkozója lett. Lássuk az idei felhozatalt!

Május 07. (péntek)

A Depresszió főleg a nem régen megjelent Best Of lemezre épített hibátlan szabadtéri műsora jól indította az estét. A hallójárataimat viszont a miskolci Zord őszinte, kétgitáros, kétlábdobos thrash metálja melegítette be úgy igazán a legkisebb teremben. Saját dalaik sem tisztán a durvulásról szólnak, így a profin előadott In Flames dal, a Pinball Map nem szimplán koronája volt koncertjüknek, de szervesen illeszkedett a repertoárba is.
Péterfy Bori & Love Band koncertjét egyrészt hiba volt a négy helyszín közül a második legkisebbe tenni, másrészt örültem a választásnak, mert ritkán láthat az ember ennyire közelről koncertet. A csapat élőben sokkal keményebb, kevésbé elektronika központú, mint lemezen. Ezt már a nyitó Szüret bizonyította, mely alatt egy technikus végig a színpadról mutogatta a keverőpultnak, hogy kinek, mit, merre - így a lüktető Napba néző-től már egészen jó hangzás jellemezte a teljes műsort. A három év alatti két (és fél) nagylemez kellő merítési lehetőséget és slágert biztosított ahhoz, hogy a lassabb dalokat teljesen mellőzve is teljes értékű koncertet láthassunk. A pörgésben kis pihenőt csak a Bizottság klasszikusa (Szerelem), illetve az Ópium indítása jelentettek. A Téged nem mostanra nyerte el azt a formáját, melyben élőben is játszható, tökéletesen élvezhető. Rajta kívül a Csobogás kapott új, lüktető változatot. Megosztja a zenekar az embereket, de aki szereti a zenéjüket, az nagy élménnyel lehet gazdagabb egy-egy koncertjük megtekintése, végigugrálása után.

A Másfél új felállással (gitáros csere), új hangzással és megújított stílussal jelentkezett. Markánsabb és direktebb a gitár jelenléte, mint eddig - olykor matek metál hatású ritmikát, illetve a Csirkefarm-ban doom metál elemeket is hallottam. A kemény, kristálytiszta hangzás csak erősített ezen az érzésemen. Sokkal kevesebb a visszhang, az effektek, már inkább a direkt hangok dominálnak, mint korábban. Lukács Levente kevesebbet szaxofonozik, többször zenél billentyűn . A koncert első harmada után jött, ami még nem volt, énekes(nő) a Másfélben. A Deti Picasso-ban megismert Gaya Arutyunyan éneke keleti ízt kölcsönzött a zenének, teljesen belesimulva abba, mintegy plusz hangszerként, anélkül, hogy verzéket, vagy refréneket énekelve átalakította volna a dalok szerkezetét. A záró harmadban ismét instrumentális szerzemények következtek. Tetszik az új irány - ugyanaz, mégis más(fél).

Opé

Május 08. (szombat)

 Az idén is jelen volt a Kispál és a Borz a Miskolci Egyetemi Napokon. Ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk, a banda jött, látott, és tarolt. Ám egyben búcsúzott is a MEN-től. Jövőre már hiába keressük őket a Miskolci Egyetemi Napok forgatagában, biztosan nem lépnek már fel. A huszonhárom éve fennálló zenekar idén áprilisban jelentette be, hogy a Szigeten adja utolsó koncertjét a mínusz egyedik napon. Miskolcon utoljára adott koncertet a csapat, és egy igen látványos a régi klasszikusokat felvonultató koncerttel búcsúzott az itteni közönségtől. A régi ifiházas, adys estéket idézhette ez a koncert, már ami a válogatást illeti, amit kiegészített egy igen impozáns színpadkép, amit az utolsó körre visz magával a csapat.
A koncert kicsit lassan indult, talán az előző napi eső miatt. (Egy kisebb fajta „sártenger” alakult ki előző nap, ami szerencsére nagyjából szombatra felszáradt. Hála a kiszórt fűrészpornak és az idő kegyességének.) A Borz mostani utolsó koncertjét a Jönni fog egy lovassal nyitotta. Milyen találó ez a dal, hiszen milyen lovas fog jönni, aki betölti majd azt az űrt, amit a Kispál és a Borz hagy maga után?

Ami ezután következett, (talán ki lehet jelenteni) az az elmúlt két évtized klasszikusai. (Lefekszem a hóba, Kicsi csillag, Emese, Húsrágó, hídverő). Ezek a dalok, mind egy-egy korszakot jelölnek a zenekar történetében, és aki ismeri Kispálék munkásságát, méltán mondhatja: igen, ez jellemzi a Borzot igazán, ebben van benne az a fajta kemikália, ami a dalokból és a szövegekből sugárzik.
A közönség igazán a Zsákmányállatnál jött lendületbe, egyszerre énekelte a jól ismert betétet: „Zsákmányállat máját mosod, egy névtelen patakban.” Lovasi szerepét egy kis időre a hallgatóság vette át, ami mindig kellemes élmény a rajongóknak.
A klasszikus egyveleg után jött, ahogy oly sokszor (talán-talán már megszokhattuk) egy lassabb dal: a Még egyszer. Nem meglepő, hogy ezt egy kis „trance”-es dallamvilággal színezete föl Dióssy D. Ákos, a tőle megszokott, ám korántsem sablonos módon.
Talán a sok sláger, talán a felfokozott hangulat vagy éppen mindkettő következtében a közönség ekkorra már nagyon jól érezte magát, sőt az első sorokban szinte izzott a levegő. Már csak a kiadós porfelhő hiányzott, ami jól reprezentálta volna a forró hangulatot. Ez az előző napi eső következtében maradt el csupán és a rajongóknak vélhetően nem is volt hiányérzete emiatt.
Majd a színpad hirtelen elsötétedett, Lovasi jelentette: Köszönjük szépen, ez volt a Kispál és a Borz. Kis várakozás után azért még ráadás következett! A hallgatóság soraiból már jóval korábban elhangzott a kívánság: Tiszai Pu. Ez a kérés most meghallgatásra talált, és ugye kihagyhatatlan is lett volna a csapat miskolci kötődésű dala, pont Miskolcon. A tisztelt nézők egy emberként tapsoltak, ugráltak, illetve zúgták a jól ismert sorokat: „megjöttem álmodó miskolci emberek ébresztő, remek”.
Végezetül egy mára már szintén örökzöld klasszikus a Ha az életben című szerzemény hangzott el, ami végszónak is beillett. Majd a zenekar taps közepette meghajolt és nemes egyszerűséggel elhagyta a színpadot.
Valóban nem lenne több móka már a Borz életében? Egyelőre úgy tűnik, hogy a következő három hónapban akad még néhány „hakni” a miskolci után is, és a Szigeten lesz (bizonytalan ideig) az utolsó fellépés.

Köszönjük az együttesnek, hogy ellátogatott a MEN-re, és a tagoknak további sikereket kívánunk ezúton is!

Martis Zsombor
Fotó: Mocsi