MÉSZÁROS TIBOR
1955-2010

Rossz előérzet gyötör, Te sosem szoktál késni. Se az életben, se a zenében. Olyan vagy, akár egy muzeális Schaffhausen óra. Szinte kínosan pontos, mint egy angol gentleman, nem véletlen a Lord becenév. A szokott helyen, törzshelyünkön várlak, mint mindig, koncert előtt.

Már neked is kikértem a "vegyes párost", kis Unicum, pohár sör, túl vagyok a harmadik cigin, de csak nem jössz. Várok rád. Közben képeket hívok le a múltból. Emlékszel? Első zenekaraid idején ragasztotta rád valaki, aztán így ismert meg a szakma: Lord, a gitáros. Utána jött az örök szerelem, a BMV együttes, gyakran változó tagokkal, ahol Te jelentetted az állandóságot. Igen, ha a Startban töltött időt gyerek, a Paxitot játékos tini-szerelemhez hasonlítjuk, a BMV volt számodra az ifjú felnőttkori beteljesülés, a hódítás, a rockzene, semmi mással össze nem hasonlítható orgazmusának át és megélése. Majd a BMV- vel kötött "házasság", annak minden édes-bús gyötrelmével, örömeivel, csalódásaival, hűségével és csalásaival, a se veled, se nélküled állandósult érzésével. Nem egyszer voltál a csúcs közelében, nagy színpadok, nagy közönségek, nagy remények - melyek, ilyen-olyan okokból - nem váltak valóra. Pedig remek, karakteres dalokat írtál, olyanokat, melyek kiállták az idő próbáját, hiszen mind a mai napig emlékeznek rá a régiek, és vevők rá az újak. Csak, akkor (a nyolcvanas évek elején) úgy döntöttek ott, valahol, Vízfejország fővárosában, hogy Miskolcról elég egy csapat, nem kell több "sztár". Ó, ha tudták volna, hogy te "csak" zenélni, szórakoztatni, másoknak örömet adni akaró ember vagy, akitől semmi nem áll távolabb, mint, hogy sztárolják. Aztán, a "hangszerbolt-váltás" környékén, 88 -ban - ugyanebben a kocsmában, ahol most ücsörgök - összefutottunk, és az emlékek felidézése addig tartott, míg életre nem hívtuk közös gyermekünket, a VeteránRock együttest. Számtalan koncert, jók, és kevésbé sikeresek, turnék, évekig Győr (Istenem, Győr, te felejthetetlen, csodás...), majd a csöndesebb időszak, az életben maradás, a megmaradás, és a jövőbe vetett hit bizománya. A magyar rock reménye.

Hol vagy ilyen sokáig? Ma is koncertünk van. Vagy csak lenne?! Tudod, hogy nélküled semmi nem olyan, mint ..., de hát mit ragozzam, éppen neked, akivel több időt töltöttem, mint saját gyermekeimmel. Nem úgy ismerjük egymást, mint két testvér, attól sokkal jobban! Azért, én, mint a dalunkban: "Minden este 10-kor várok rád". Ha kidobnak innen, akkor kint az utcán, vagy bárhol. Jönni fogsz, tudom. Majd kezet fogunk, puszi balról, puszi jobbról, és belekezdünk az első számba. Mert a dalnak szólnia kell. Itt a Földön, és azon túl a Mennyekben. Az idők végezetéig, hiszen létezik egy világ, ahol sosem szakad el a húr.
Sem lélek, sem gitár. Stairway to Heaven.

Bécó