Godsmack - The Oracle
(2010)
Universal Republic

Már régen leszoktam arról, hogy zenei skatulyába gyömöszölgessek egy bandát. Zúzzon, ahogyan akar, aztán érzelmi alapon eldöntöm, hogy kell-e életszemléletem pozitív továbbrugdosásához vagy sem. A többi lényegtelen. Száraz tényközlésre ott a lexikon, abból megtudhatjuk, melyik év melyik hónapjának melyik napján, hányadik órában és másodpercben alakult a zenekar, s miért nem szerette XY énekes második felesége az orális szexet, ha az ura végigkokózta a napot előtte.

Érzelmi síkon megközelítve: a Godsmack maximálisan telepumpálta az agyamat vérrel. Lehet szimplán továbbgondolt, megbikázott Alice In Chains másolatnak nevezni, ők maguk sem tagadják, mekkora igazságtartalma van a dolognak. A Metallica lágy korszakát is megemlítik, ebben sincs vita. A végeredmény mégsem egy halvány, klisés album, hanem mívesen kidolgozott, tökös, nyers erő. Ezzel foglalható össze a tíz nótát tartalmazó korong első, második, századik hallásra begyűjtött tapasztalata. A kirobbanó energia szabad vágtának tűnő zabolátlansága nagyon is precíz koreográfiát takar. Ezen az albumon nincsenek véletlenek, sőt: néhol már túl tökéletesnek hangzik a csiszoltság.

Az utolsó (új dalokat tartalmazó) album 2006-ban szaggatta a füleket. A nemes fantáziával IV-nek keresztelt korongon ugyanazt a frissességet hallhatjuk a mai napig, mint most megjelent utódján. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy a The Oracle öt év múlva is ugyanúgy bepörgeti az életkedvet, mint mostani végigszántásakor.

A dalokról? Sully Erna hangján újra és újra leszakad az állkapcsom. A tökéletesen könnyed stílushoz valami olyan karcos reszelést ad, amitől csak egy mondat jut az eszembe: vadállat, tökös rockfeeling. Nem csak a tanulható technikáról, hanem a belülről jövő, zsigeri ösztönösségről. Az album toronymagasan kiemelkedő számában, a „Love-Hate-Sex-Pain” refrénjében a betűket szinte kiköpi magából, csattannak, mint az ostorcsapás: a Pain p-je tényleg a kínról szól, egyetlen tizedmásodpercbe sűrítve.

Hogy egy zenekart mi alapján titulálunk slágerbandának, az ízlés és aktuális trendimádás kérdése. Ennek a baromi jól összekalapált anyagnak (Dave Fortman producer neve ezúttal is áldassék) majdnem minden nótájára rá lehetne húzni a jelzőt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsen benne töltelékszagú adalék, de kilencven százalékban hibátlan melónak tűnik az anyag. Érdekes módon a legnagyobb promóciót kapott nyitó számtól (Cryin’ Like A Bitch) nem dobom hanyatt magam még most sem - talán éppen az agyonreklámozása miatt -, kábé a negyvenedik hallgatáskor, de soha rosszabb felütést. Ami utána következik, az viszont a vegytiszta, legtökösebb feelingzúzda, amit az utóbbi években hallottam. A Saints and Sinners-ben már Sully Erna is elereszti magát, olyan élvezetes dallamot recézve a fülbe, ami paradicsomi szigetnek hat a rifftengerben – sok sörrel a partján. A War and Peace és a már említett LHSP pedig az album kiugróan pofáncsapkodós számai. A refrének, a kiállások, a darálós gitártémák előtt virító fantáziadús dallamok és a kegyetlen jól odavert dobmeló (Shannon Larkin) lazán kiemelik a szürkés egyenmasszából az albumot. Külön megemlítem a címadó dalt, amely mellé zárójelbe tényleg oda lehetett volna írni: „Hódolat a Metallicának!”. Minden gúny nélkül. Mivel ez a fajta párhuzam annyira szándékos a Godsmack részéről, amennyire csak lehet. Felvállalt, tudatos és hirdetett bemásolás egy életműből egy másikba.

Legyintsek rájuk ezért? Ugyan. Van, akinek az édes metal is keserű, és mindenáron többet szeretne belelátni egy bandába, mint amennyi valójában van benne. Fanyalgó kritikusa válogatja, nekem jól van ez így. A Godsmack-től én nem akarok többet. Éppen elég ez, így lehet belehabarodni az albumba, ahogyan van. Egy profi, összeérett zenekart hallunk csapongó érzésekkel zenélni. Csak egy pár üveg sör kell mellé, némi teraszhangulat, és máris kész a komfortérzet. Nem állítom, hogy a The Oracle 2010 eddigi legjobb albuma, de annyit megengedek magamnak, hogy odabiggyesszem: „az egyik”.

RM pont:  9/10

Lista:

01. Cryin' Like a Bitch
02. Saints and Sinners
03. War and Peace
04. Love-Hate-Sex-Pain
05. What If
06. Devil's Swing
07. Good Day to Die
08. Forever Shamed
09. Shadow of a Soul
10. The Oracle

Háztáji:
www.godsmack.com
Godsmack - Myspace
Godsmack - Facebook

Szószóró

Cryin' Like A Bitch

Strut on by like a king
Telling everybody they know nothing,
And long live what you thought you were,
And time ain't on your side anymore (anymore)

And so you tell me I
Can't take my chances,
But I told you one too many times,
And you were crying like a bitch.

I'm tougher than nails.
I can promise you that.
Step out of line
And you get bitch-slapped back.
And you can run
Your little mouth all day,
But the hand of god
Just smacked you back into yesterday

And so you tell me I
Can't take my chances,
But I told you one too many times,
And you were crying like a bitch.

And you wonder why
No one can stand you,
And there's no denying,
You were crying like a bitch.
You were crying like a bitch.

Blinded by
Your sacred faded past times
Only time is your enemy.
Granted a second chance
To prove that your arrogance
Is stronger than you'll ever be.
Is stronger than you can be

Oh, stronger than you can be
Oh, stronger than you can (be)

And so you tell me I
Can't take my chances,
But I told you one too many times,
And you were crying like a bitch.

And you wonder why
No one can stand you,
And there's no denying,
You were crying like a bitch.

You were crying like a bitch.
You were crying like a bitch.
You were crying like a bitch.

Oh, Bitch.

- révész -