A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál történetének két legkülönlegesebb – és leghangosabb – koncertjének felvétele szinte egyszerre látott napvilágot. A Therion DVD-jére két évet kellett várnunk, az Epica sokkal gyorsabb volt, viszont tőlük „csak” hanganyagot kapunk.
Ez a hanganyag viszont tökéletes és szerencsére csaknem teljes. Egyedül az Orff Carmina Burana-ját nyitó O Fortuna maradt le a dupla CD-ről az élőben elhangzott művek közül.
Gondolom, aki volt olyan szerencsés, mint én, és ott volt tavaly júniusban a Jégcsarnokban, nem hezitál, hanem rohan beszerezni a hangzót, az Epica rajongók számára pedig elég kedvcsináló a tény, hogy kedvenceik aznap este klasszikus műveket, filmzenéket, illetve saját dalokat játszottak 41 komolyzenész és egy 29 tagú énekkar társaságában.

A klasszikus művek mindegyike tökéletes, mégis kiemelkedik közülük a nyitó Palladium (Yves Huts basszer szerzeménye!), Händel Xerxes-éből az Ombra Mai Fu és – nagy meglepetésemre – a Karib tenger kalózai egyveleg. Ezen tételek olyan felemelő, gyönyörű, szavakkal le nem írható dallamokat, megoldásokat tartalmaznak, melyekre valószínűleg csak a komolyzene képes.
Kedvenc filmzeném, a The Imperial March (John Williams Darth Vader témája a Birodalom visszavágból) szinte kiáltott egy jó kis metalos bedurvításért. Jelentem, megtörtént az esemény. Ellentéte a templomi hangvételű Stabat Mater Dolorosa, melyben az Epicat csak Simone Simons kisasszony képviseli és énekel duettet az alt Hircsu Angelikával.
Verdi, Dvorak, Pókember filmzene, Prokofjev, Grieg – velük teljes a klasszikus blokk.
Az Epica saját dalai dörrennek, olykor black metalos keménységig, hörgésig is elmennek, de nem ez a jellemző a szóban forgó másfél órára (!), hanem a lemezekről ismert nagyzenekari megoldások és a rock/metal ötvözése.
Nekem a Quietus, a Black Infinity, a Sancta Terra és a The Phantom Agony tetszenek leginkább, de ez csak ízlés kérdése, hiszen nincs gyenge pont a lemezeken.

A hangzás – csakúgy, mint egy éve a koncerten – tökéletes. Remek munkát végeztek a wolfsburgi stúdióban.
Simone többször villan tökéletes magyarsággal. A csúcs a „Szeretlek, Magyarország!” mondata a Cry For The Moon után.
A holland csapaton kívül a kibővített Reményi Ede Kamarazenekarnak és a Miskolci Nemzeti Színház Énekkarának köszönhetjük ezt a 144 perc ZENÉT, 144 perc ünnepet.
Egy csodálatos este tökéletes megörökítése ez a remek képekkel illusztrált kiadvány.

Opé