A félreértések elkerülése végett: az Omega első, angol nyelvű albumáról lesz szó az alábbiakban. Ez volt a magyar rock elsőként rögzített olyan (önálló) albuma, amit az első nótától az utolsóig egyetlen zenekar készített. És, aminek a puszta létezéséről sem tudtunk sokáig semmi biztosat! (Kiss István Zoltán az 1998-as kiadású Magyar Könnyűzenei Lexikonjában például már beilleszti az LP-t az Omega lemezeinek sorába, de sem a kiadvány kódszámát, sem a számcímeket nem tudja.)
Hogy mi volt az Omega-lemezfelvétel előzménye, és mi történt utána? A magyar rock (pontosabban: a beat) első nagylemeze az 1967-es Ezek a fiatalok című film ma is kedvelhető zenéje volt, amelyen egyetlen nóta erejéig – Koncz Zsuzsát kísérve - az Omega is helyet kapott. (A film egyébként olyan öltönyös-nyakkendős birkanyájat ábrázol, amilyennek az akkori hatalom látni szerette volna a korabeli ifjúságot.) 1969-ben aztán megjelent az ott főszereplő Illés első albuma.
1968-ban azonban, a zenei világra kitekintve kénytelen vagyok leszögezni, hogy az a világ bizony, alaposan meghaladott minket! Amíg mi az első, tétova lépéseinket tettük a beat gyerekcipőjében (a korlátozott mozgástér következtében ennyire futotta), addig a Nyugat átlépett a rock-korszakba, a legkülönbözőbb, igen eredményes stílusteremtő kísérletezések közepette. De milyen teljesítményre volt képes ekkor a magyar beat, nevezetesen az Omega?
Volt annyira felkészült például, hogy három nap alatt felvegye az Omega Red Star lemezanyagát Londonban angolul, az egyhónapos turnéja szabadnapjain, ami a kiadás előfeltétele volt a Decca cégnél. Ez az anyag (ami 2007-ben végre eljuthatott hozzánk CD-n) nem azonos az itthon, ugyanabban az évben villámgyorsan kiadott Trombitás Frédi és a rettenetes emberek című LP anyagával, bár törvényszerűen sok az átfedés. (A lemezgyári „elvtársak” belehúztak: hamarabb jelentették meg a magyar változatot, mert ha ez nem sikerül, még nekik is ciki lett volna.) Frédiből például Charlie lett, hangszerváltás azonban nem történt.
A felvételek minőségén persze, érződik a szűken mért idő, bár a keveréssel talán lehetett volna korrigálni ezt-azt. A Red Star anno nem tarolta le a szigetország slágerlistáit, de örömmel jelenthetem: negyven év távlatából sem kell szégyenkeznie miatta az Omegának!
Helyenként pedig kifejezetten érdekes az anyag. A There is Nothing I Can Do (magyarul Nem tilthatom meg címen ismerjük) keménysége és összetett hangszerelése például már-már megelőzi a korát. Felkerült a Decca LP-re néhány további magyarországi kislemez-sláger is, mint a Mamma Said (vagyis: Azt mondta az anyukám), az If I Were The Wind (Ha én szél lehetnék), a Clown (Volt egyszer egy bohóc), és a Rose Trees (Rózsafák). Utóbbi ékes magyar nyelven! A másik „hungaricum”, a Hungarian Folk Song a Kállai kettős fedőneve. (A magyar beat népzenei hatásairól szólva leginkább az Illést szeretjük emlegetni. Ez az ominózus, Illés-daloknál korábbi Omega-feldolgozás valahogy feledésbe merült az idők során.)
Végigkísérhetjük az anyag egészén, amint áttevődtek hangsúlyok a számok magyar változatához képest, és el is csodálkozhatunk ezen egy kicsit. Ahogyan azon is, hogy miként nőtt túl ez a lemezanyag a rocktörténeti elsőség nem is annyira szimpla jelentőségén.

Olasz Sándor