A legjobb kérdéseket mindig a rajongók intézik egy zenekar felé. Csakis ők képesek igazán megnyitni a művészek lelkét, ők tudnak kideríteni olyan fontos apróságokat, amelyekre a szaklapíró talán soha nem is keresné a választ.
A 30 Seconds to Mars pedig az a formáció, amely szeret érintkezni szimpatizánsaival. Tegnap – csütörtökön - (magyar idő szerint este hatkor) megnyíltak a 30 Seconds to Mars Myspace oldalának kapui és egy élő, kb. 40 perces interjú keretei között válaszolgattak a fiúk a rajongók válogatott kérdéseire. A kíváncsiskodók már napokkal ezelőtt küldhettek kérdéseket annak reményében, hogy a fiúk majd válaszolni is fognak azokra.
A következő írás a tegnapi történés rövid összefoglalását, egy tulajdonképpeni vázát fogalmazza meg.

Pontban hatkor beindult a Myspace Live Chat. Az első pillanatokban kicsit akadozva indult meg a történet, de pár másodperc múltán minden a helyére állt. Biztos forrásokból még arról is értesültem, hogy az adás egy gyengébb Internetes kapcsolaton keresztül is zökkenőmentes élvezhető volt.
Jared, Shannon és Tomo köszöntötték a virtuális szféra jelenlevőit, váltottak egy kisebb bájcsevejt a jófej riporterrel és következtek is a kérdések. A chat végetértével meglepődve konstatáltam, hogy igazából őrült kérdés nem is került fel a palettára…

A műsor közben hevesen izzott a Myspace chat. Rajongók ezrei irkáltak föl a gyorsüzenős falra. A chatszoba igénybevételéhez minimum Myspace regisztráció szükségeltetett. Azonban megtette egy jóféle Facebook vagy éppen Twitter beléptető is. (Manapság pedig kinek nincsenek már ilyenjei ugyebár… Ez nem olyan, mint a kakukkfű alapvető jelenléte a Stáhl konyhában, mert ez már-már alapabb, mint az evés, hehe!)

Az első kérdéscsoport nagyjából akörül tekergőzött, hogy melyik városban vagy országban szeretnek a leginkább fellépni a srácok. „Nincsen egy meghatározott város vagy ország.” - mondta Jared (gitár-ének). „Varázslatos helyeken léptünk már fel és ezek közül a legemlékezetesebb koncertjeink Belgiumban, Dániában, Angliában és Oroszországban történtek.”

Arra a kérdésre, hogy milyen hobbijaik vannak, igazából nem is feleltek… Annyi biztosan kihallható volt a nevetgélések közepette, hogy Tomo (szóló) imád snowboardozni, valamint, hogy ez itt és most biztosan nem az a felület, amin Shannon (dob) szeretné megosztani személyes, négy fal közt űzött tevékenységeit. (Na persze, hogy erotikus célzatú poén volt ez is!)

Mint tudjuk, a banda rajongói klubja Echelon néven hálózza át az egész földkerekséget. Egy csetelő megkérdezte hát, miről szól igazából az Echelon? „Az Echelon azokról szól, akiket egy közös megértés, egy adott értelmezési rendszer köt össze. Ezek az emberek hisznek valamiben és önmagukban, továbbá kapcsolatba is akarnak lépni egymással…” – magyarázta Jared.

A kérdésfelvetés után egy rajongó köszönetet mondott Tomo-nak azért, mert hordja az általa készített karkötőt. Az igazság azonban az, hogy a 30 minden tagja viseli magán a rajongók által ajándékozott apróságokat, ezzel egyesítendő az Echelon eszmevilágát, melyről Jared más fórumokon is több ízben beszélt már.

Tomo kicsit mérgelődve utasította vissza azt a kérdést, mely a felkarján elhelyezkedő (nem túlzottan mutogatott) tetoválásra irányult. „Nem fogom megmutatni, következő kérdés!” – mormogta. A szólógitáros egy részegség alkalmával varratott fel egy mintát a felkarjára, amit nem szeret prezentálni nyilvánosan. Tomo – állítólag – nem tudja, mit jelent a motívum.

A 30 szimpatizánsok aztán az olvasás kapcsán faggatták a fiúkat. Kiderült, hogy Jared imádja Machiavelli írásait. Mi több, van is egy igen régi kiadása a firenzei filozófus A Fejedelem című munkájából.
Shannon a meséskönyveket is nagyon szereti, csakúgy, ahogyan Tomo is, aki ezeket olvasgatva fejlesztette angoltudását. A fiatalember ugyanis Szarajevóban született és horvát felmenőkkel büszkélkedik. A műsor alatt fel is vetődik a kérdés, melyik nyelv az ő első nyelve? Tomo az angolt választja.

A fórumozók egyik igen érdekes kérdés volt az, amely arra vonatkozott, melyik a kedvenc napjuk a fiúknak az éves naptárból? Jared költőien felel: „Mindig a ma! Ugyanis ez azt jelenti, hogy élek és élhetek…” „Wow!” – bólogatnak a többiek.

A srácok bejárták a világot, koncert adtak a föld száz és száz országába. Mindenkit érdekel, melyik ország szimpatizánsai a legelvetemültebbek?
„Egyértelműen az amerikaiak!” – harsogták. „Az USA-beliek tudnak igazán s*ggek is lenni!” – jelenti ki Jared. „Európában például teljesen más indíttatásból jönnek el egy koncertünkre.” – folytatta Tomo. „Ott az jellemző, hogy az emberek énekelni, táncolni akarnak, meg persze találkozni velünk… Itthon megőrülni jönnek el…” – mondja.

A Youtube mindig hemzseg a rajongók által készített, ún. fan-made videóktól. Egyik fórumozónk igen kíváncsi volt, hogy hőseink belelesnek-e néha az ilyen videókba? „Néhanapján föllépünk és látjuk, hogy az emberek csodálatos dolgokat művelnek velünk összefüggésben” – kezdte Jared. „Én egyszer láttam egy srácot, aki kínai volt és egy dalunkat énekelte meg gitározott is hozzá, nagyon tetszett!" – vágott közbe Shan. „Sőt, olyat is láttam, amin egy lány gyertyákkal meg kísérőzenével kívánt nekünk boldog szülinapot… Zseniális!” – nevetett.

A This is War tavaly, december 4-én jelent meg. A korong egy igen epikusra sikeredett darab, a fiúk munkásságának harmadik sorlemeze. Mi lehet a kedvenc dal róla?
„Nekem a Night of the Hunter.” – mondta Jared rövid gondolkodás után. „Ez a dal, arról szól, hogy hogyan kell egy csatát megnyerni, talán ezért is áll hozzám annyira közel” – meséli.
Tomo kedvence az Alibi, míg mindnyájan megegyeznek abban, hogy élőben a Closer to the Edge nótát szeretik a leginkább játszani… Legalábbis mostanság.
Az interjú gördül tovább, rátérnek a ’fan’ kifejezés elemezgetésére. Jared nem szereti a szót, hiszen az a fanatikus-ból ered, és a 30 szimpatizánsai sokkal inkább egy egységet-összességet jelentenek, mintsem önálló embereket, akik három másikért rajonganak! „A 30 Seconds to Mars nem három fickó… Mi itt mindannyian 30 Seconds to Mars vagyunk.” – fejtegette Jared.

Egy ilyen menő zenekar élete igen stresszes. Vajon hol szeretnek lazítani? Jared Dél-Amerikában szokott kikapcsolni, míg Tomo Detroit-ot választja a pihenésre, derül ki.

Az interjú alatt végig érződik, a fiúk vonakodnak válaszolni ezeréves, banális kérdésekre. Olyanokra, amelyeket, már mindenkinek tudnia kellene. Valaki mégsem szégyell föltenni egy effélét: Honnan jön a 30 Seconds to Mars elnevezés? „A negyven sütiből!” – gúnyolódik Jared. „Kövi kérdés!” – kiált Tomo.

Számomra a kedvenc rajongói kérdésfelvetés a következő volt: Van-e olyan gyerekkori zene, dallam vagy ilyesmi, ami még most is hatással van rátok? „Kicsi koromban volt egy fából készült zenedobozom, ami mindig ugyanazt a szomorú, csilingelő dallamot játszotta… Ez a kis dallam még most is sokszor jár a fejemben. Azt hiszem ilyen melódiára kell meghalnunk.” A gyönyörű megfogalmazás Shannon-tól származik.

Az arcok tovább kíváncsiskodnak: milyen őrültségekről tudnak beszámolni a fiúk, azzal összefüggésben, amelyeket rajongók követtek el a zenekarral kapcsolatosan? „Nos, azt hiszem elég bolond dolog velünk kapcsolatosan motívumokat magatokra tetováltatni.” – merengett el Jared.

Na, és ki milyen zenét hallgat? „Én nemigen hallgatok zenét, esetleg ezek itt mellettem!” – nevet énekesünk. Igazság szerint végül a többiek sem adnak számot semmiről.

Az élő interjú végére Jared az ölébe veszi a Laptopot, melyről maguk is elkezdik szemelgetni a kérdéseket. A cset-et rendszergazdánk meg-megállítja, hogy a fiúk könnyedén elolvashassák a bejövő üzeneteket.
Végül aztán még kiderül az is, hogy Shanon-t a világon a leginkább Tomo idegesíti, amint éppen kifelé néz rá napszemüvege mögül, „mint most is!” Valamint arra is fény derült, hogy a föltett: „Milyen tervek vannak új klip forgatására?” kérdésre a válasz egy jól irányzott:  „Hahaha, hmmmm… hehehe…. höhöhö!”

Márta Alex to Mars